MŰHELY-ETŰDÖK 4 FŐSZEREPLŐVEL
Közülük csak három látható, de kezdjük a láthatatlan eggyel. Ő pedig Koszteczky László rendező-operatőr, akinek 9 korábbi filmjéből talán egyet, ha látott a művészet iránt érdeklődő helybeli polgár, pedig országos visszhangot váltottak ki. Legtöbben esetleg operatőrként tartják számon, holott 2000-es évek eleje óta egy alkotást kivéve mindig rendezőként jegyezte nagyobb alkotásait. Ha megnézzük filmjeit, akkor viszont azt látjuk, hogy mindegyikben rendező és operatőr is, ami fölöttébb szerencsés: nem kell vitatkoznia senkivel sem. Magával viszont meglehetősen szigorú, mert képes egy jelenetet akár ötször is felvenni, ha lehet. Ha nem lehet, akkor is. Szenvedélyes és kreatív ember, aki a legkisebb nüanszokra is odafigyel, ennek ellenére ritkán láttam elégedettnek. A hatalmas kamera mellett legalább két fényképezőgép lóg a nyakában, de kritikus pillanatok előtt előkap még egy kicsikét is a mellényzsebéből.„Előtanulmányhoz elengedhetetlen” – mondja és eltűnik egy ének- vagy zenekar mögött, hogy hitelesebben tudja lekapni őket elölről. El sem tudják képzelni a kívül-állók például, hogy mit művel, amikor a szabad tűzi népi bográcsozásáról forgat, mert hova-tovább húsz éve hozta divatba a természet lágy ölén sütött-főzött fogások kultuszát.
Több mint morcos, de inkább zabos voltam, amikor kezdő tanár koromban a kinti főzéseknél azzal szórakoztattak a mesterek „aki tudja, csinálja, aki meg nem, az tanítja”. Nos, Koszteczky László tudja is, csinálja is meg tanítja is. Együtt él a fellépőkkel, a főzőmesterekkel és a kóstoló társasággal, legyen az Sebestyén Márta és a Muzsikás Együttes, avagy egyszerű, de bölcs emberek, akik teszik a dolgukat minden áldott nap. Nem véletlen, hogy olyan rangos, országos sorozatokhoz hívják, amelynek a címe: „Jó pap holtig tanul”. Különösképpen le tudja őt nyűgözni egy olyan személy, vagy olyan műhely, akiknél hitvallás a rendületlen kitartás, az évtizedeken át végzett minőségi munka és a megalkuvásmentes magatartás. Ritka együtt-állás volt ez már a XX. században, de még ritkább manapság.Vajon mivel írta be a nevét a magyar filmográfiába? Távolról sem teljes a lista, de azért rohanjuk végig rajtuk a 2000-es évek elejétől: Nemcsak a húszéveséké a világ – három másik jeles operatőrrel Szenes Iván életéről. Kulcs a Tiszához – A Tisza tombolása és árvizei a XXI. században még megoldatlanok, pedig kell lennie kiutaknak. Beregszászi gyermekévek – Krajnik Irén zenetanárnő helytállása. A ’Lukinok’ – Lukin László zenepedagógus és gyermekei. III. Regejáró Misztrál koncert – Nagymaroson készült pompás koncertfilm-etalon. Gastroblues I-II. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál – blues, jazz, rock és gasztronómiai koktél 15 éve. Fától az erdőt Erdőben járva, a jövőnk, gyermekeink és unokáink sorsa izgatja. 9 érv 9 év – Győri Nemzetközi Ütős Fesztivál – nemzetközi kitekintés és összegzés az ütős muzsika minden árnyalatáról legyen az klasszikus, etno-, világ- vagy akár kísérleti jazz. No és a hagyományos Nemzetközi Gastroblues Fesztivál Pakson már csak hab a tortán. Ráadásul jónéhány alkotásról szó sem esett...
Újabban már a Koszteczky Stúdióról szólnak a hírek, amely ontja a jobbnál-jobb DVD-ket és riportokat. Ezt készséggel elhiszem, mert láttam néhány emlékezetes alkotást, csak az ébreszt bennem némi gyanút, hogy több filmben még én is szerepelek. Más ugyanígy lehet ezzel, mert az utóbbi évtizedben sorra készülnek a helyi filmek, DVD-k és fotók. Azt nem tudom pontosan, hogy mivel tette le a névjegyét itthon: talán fenn a Várhegy déli lejtőjén, amikor egy emblematikus pince előtt szólaltatta meg Balatonalmádi város ismertebb polgárait. A Berényiek kútjának avatása, vagy a Vörösberényi Nyugdíjaskör 20. éves évfordulójáról forgatott kétórás videójával megszerettette magát és művészetét minden lelkes lokálpatriótával. Mára a helyi ünnepélyek, események és jeles évfordulók hiteles hírmondója. Videói és riportjai régebben a Duna Televízió, mostanában pedig a Balaton Televízió műsorán futnak immár több mint 20 éve. A sors furcsa játéka, hogy én a Szabó pékség tájékán találkoztam vele a legtöbbször, holott a közeli szomszédom a Töltés utcában...
Emblematikus zarándokhelyünk nekünk a Szabó pékség. Szinte rituális szokássá lett a sorbaállás, de nem az egykori ötvenes évek nyomasztó emlékének felélesztése miatt. „Valaki azért vagyok, ha most erre is áldozok időt a rohanás korszakában, no meg sajnálkozva tekintek azokra, akik nem próbálják ki.” Tekintélyt kölcsönöz az embernek még most is! Amikor pedig pixillációs technikával mozgatja a sort a rendező-operatőr, az valami fenomenális. Az önbecsülésés mások tisztelete szólal meg a Szabó pékség filmnovellájában, amelyet többször is megtekinthettem még a végleges változat elkészülte előtt.
Három plusz egy emberről szól a mű. Éva, Zsuzsa és Zoltán az ihletők és László a megörökítő. Mindannyian dolgoznak s mindannyian ugyanott. Koszteczky László kötetlen időben, a többiek pedig erősen kötöttben. Mindannyian viszont olyan egyedi ritmust vettek fel az évek folyamán, amelyet mindenki maga is felfedezhet egy kis figyelemmel. Nem csupán a zenére, a csodálatos mindent átható zenére és Zsuzsa káprázatos játékára gondolok, hanem akár a csomagolási tevékenységére, avagy Zoltán ezermesteri munkálataira, a kemencebéleléstől egészen a friss kenyerek polcra pakolásáig. Kihegyezett füllel hallgassuk meg a kemence aljának a bélelését, ahogy a kőlapok egymás után csusszannak a helyükre, akárcsak a kész kenyerek a polcra. Az a lírai összefonódás, ami a műhelyalapító és családja mosolyát idézi fel a múlt század éveiből, szervesen folytatódik Éva és Zsuzsa lebilincselő kedvességében. Tanítani lehetne, hogyan fogadják a vásárlókat, mennyit és miről beszélgetnek velük. Még én is törzstagnak érezhetem magam, valahányszor ott vásárolok, már pedig nem viszem túlzásba. Kimondottan kedves, hogy rámosolyognak az emberre és automatikusan visszamosolygunk rájuk.
Mesteri munka mindezeket ellesni és kamerával megörökíteni. Az a kamera pedig bejárja a műhely minden zegét-zugát a szó szoros értelmében. Nem tudom látott-e már valaki operatőrt a kemencében? Nos, látni én sem láttam, de tőle tudom, hogy képes volt bemászni oda, ahol még a kisebb cipók is ösztönösen összehúzzák magukat. Az a kép pedig, amikor a „bennfelejtett” kamera kacsingat kifelé kemencéből, nálam legalább Oscar-díj gyanús. Ugyanígy lenyűgözött a bolti plafon sarkából a vásárlókra letekintő „kukucskálás”, amit senki sem vesz észre Zsuzsán kívül, de ő is belepirul. Az ajtóra szerelt giling-galang pedig Éva és Zsuzsa mosolyával adja meg azt a miliőt, amit emlékezetünkben őrzünk, amíg csak élünk.
Ez az a természetes közeg, a természetes viselkedés, ami a maga teljességében „egy mozgásban lévő festmény, ahol bazsalyognak a kenyerek” a kalácsokkal együtt a múlt század harmincas évei óta. Érdemes felfigyelnünk az idősíkok metszéspontjaira, ahol változik a zene, változik a ritmus. A csodálatos kalácsot is csak a szokott ritmussal lehet jól hajtogatni, amikor pedig másnak akarjuk megtanítani, akkor elakad az ütem, eltéved a kéz. A közel kilencvenéves kemence mellett dolgozók ugyanazokat a klasszikus értékeket termelik ma, mint tették 1936-ban. Nem véletlen, mert még a felhasznált kovász is közel ugyanennyi idős, nem pedig mesterséges adalékokkal felpumpált buborék. Miért mondom ezt? Azért, mert legtöbb ember azt hiszi, hogy az ABC-boltok neve a sokféle árukínálatból keletkezett: az á-tól a bé-n keresztül egészen a c-ig minden kapható. Nos, tévednek! Az amerikai ABC boltok az AeratedBreadCompany, azaz légdúsított kenyérből rövidült le betűszóvá. A termékük is ilyen, mert amikor ott éltem, akkor egy negyedóráig járt az állkapcsom egy tisztességes harapás után, mert csak hitte azt, hogy kenyérbe harapott. Nos, ezért vágyódtam ott is igazi magyar kenyérre!
Arany János egyszer, de velősen reagált a verseivel kapcsolatos megjegyzésekre, konkrétan arra, hogy alkotás közben mire gondolhatott a költő: ”Gondolta a fene!” Most miután elmondtam gondolataimat, talán mind a négy főszereplő talán ugyanerre a következtetésre juthat az ütemekről, a ritmusokról és a szekvenciákról kiagyalt gondolatfoszlányaimmal kapcsolatban. Sokkal valószínűbb, hogy a film elején hallható tömör összefoglaló sokkal többet mond nálam: „12 év híján egy évszázada alapította a Szabó pékséget egy istenáldotta szorgalmú mesterember. Többet ért el, mint amit megálmodott: hajnali zarándokhely lett a boltja. Legendás kenyerébe utódai nem csak a szívüket, hanem a lelküket is belesütik.”
Koszteczky László filmje a Szabó Pékségról megtekinthető a Pannónia weboldalán!
Czuczor Sándor
Új Almádi Újság 2022. áprilisi száma